2010. január 7., csütörtök
- » A kutya
- 20:57 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
A vonat valamilyen kifürkészhetetlen oknál fogva nem hagyta el a békéscsabai vasútállomást. Lassan vánszorogva oda-vissza tolatgatott a sínek kusza hálózatán, a váltók miatt mindig kicsit más útvonalon. 100 métert hátra, 5 perc álldogálás, 50 métert előre, 7 perc álldogálás, majd 80 hátra, 80 előre, és így tovább. Kéretlen, ingyenes állomásnézés, mely nyilván benne foglaltatott a menetjegy árában. Eleinte azt hittük hamar vége lesz. Aztán többen is észrevettük a kutyát. A szerencsétlen jószágot, amit elütött egy vonat. Nem a miénk, mert az elől egy kakaós csiga is el tudott volna menekülni. Nem egy tötymörgő áldozata volt, hanem egy sebes vonaté, amelyik kettémetszette, és kilökte a sínek közé. A két fél testet csak a belek és egyéb belső szervek tartották össze. Mellkasán felcsúszott a bőr. Elhülve szemléltük a groteszk látványt. Többen nem mertek odanézni, mások alig várták, hogy újra megjelenjen. Ő pedig újra és újra megjelent, a váltók miatt hol a vonat egyik oldalán, hol a másikon. voltak, akik figyelték melyik oldalon fog feltűnni legközelebb.
- Megint jön a kutya! - mondogatták. Néztük, és borzongtunk. Fél óra múlva már csak fásultan bámultuk a kiömlött zsigereket. Az egyik utas egyszer még rezignáltan konstatálta:
- A kutya. - majd felemelte a tekintetét, és a felső-vezetékek hálójának rengetegén keresztül elrévedt a teherszállító vagonokon túli alföldi messzeségbe.
2006. május 12., péntek
- » Mörfizika
- 13:08 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Ezen tételsor bebizonyított, a mindennapi gyakorlatban megismételhető módszerekkel és tényekkel igazolja, hogy a legfőbb fizikai törvény a Murphy törvény.
A papírlap fizikája:
- Ha egy papírlapot teszünk az üres asztallapra, az végigcsusszan a teljes felületen, lelibben a túloldalon, elfordul 90 fokot, és becsusszan az egymástól 1 mm-re lévő két mázsás szekrény közé.
- A kettétépendő papírlapot félbehajtjuk, majd körömmel élet képezünk a tépés vonalában. A lapot áthajtjuk, és megismételjük a műveletet. A gyengítés elvégzése után két kezünk mutató-, és hüvelykujjával a tépési pontnál megszorítjuk a papírt, és nyíró igénybevétel alkalmazásával elkezdjük a tépést. A szakadási vonal közvetlenül az ujjaink alatt 45 fokos irányban elfordul, végigszalad az anyag teljes hosszában, kettészelve a lapon lévő igen fontos feljegyzést egy kisebb méretű háromszöget, valamint egy nagyobb egyenlőtlen szárú trapézt létrehozva.
- A papírlapot összegyűrve megcélozzuk a szemetes kosarat, Egyik szemünket becsukva két célzó mozgást végzünk, majd eldobjuk a galacsint. Az először a szemetes innenső szélét találja el, rápattan a szoba sarkának egyikfalára, aztán a másikra, végül a szemetes túlsó szélére. Ott billeg két másodpercig, majd a szemetes íves vonala és a szoba két merőleges fala képezte résen át a földre esik. (lásd még: almacsutka!) Ha lazán, figyelmetlenül a hátunk mögé hajítjuk a galacsint, az csonk nélkül a szemétkosárban végzi.Apró tárgyak fizikája:
- A szemetesbe dobandó apró tárgyat az ember meglendíti, és az adott pillanatban elengedi, kiszámítva a röppályát. Ám az apró tárgy az ujja hegyére tapad, és a holtponton nem hagyja el a kezet. Amikor a kéz visszalendül, a tárgy tapadása megszűnik, leesik a földre, és vagy végérvényesen megszűnik létezni, vagy begurul a szekreter alá.
Az apró tárgyak felületről történő felcsippentési kísérlet hatására oldalirányú kitérőmozgást végeznek. Ha körömmel mégis sikerül megkaparintani őket, akkor felszúródnak a köröm alatti puha szövetbe, és két hétig fájnak.Nagyobb tárgyak fizikája:
A jénai edény:
- Mosogatásnál sose feledjük el, hogy a jénai edény és a gumikesztyű közötti tapadási súrlódás értéke a mosogatószer és a víz elegyének hatására 0 (nulla)! Elejtéskor az edény eleinte fölfelé kezd zuhanni, majd miután a kéz mind a 10 ujját végigjárta, lefelé veszi az útját. Félúton sikerül elkapni, de újból kicsúszik, és a földre esik. Újból sikerül elkapni, mert visszapattan, miközben teljesen ép marad. Fellélegzünk. Na ebben a pillanatban robban apró üvegszilánkokra.A labda:
- A labdát mind formája, mind viselkedése arra predesztinálja, hogy ne lehessen felvenni a földről. Amikor a labdát megközelítjük, még teljesen mozdulatlan. Lehajolunk, hogy felvegyük, de nem vagyunk elég hajlékonyak, hogy messziről elérjük, ezért egyet előrelépünk, és kirúgjuk a labdát összezárulni készülő kezeink közül, amely saját tengelye körül forogva és a földön gördülve kerületének többszörösét is megteheti. Előrehajolva, lefelé nyújtott ölelő karokkal utána botorkálunk, és megismételjük az előző műveletet. Aztán még kétszer. Korunk előrehaladtával a labda lassan elveszti eme rossz tulajdonságát. Amikor nagyon idősek vagyunk, orra is bukhatunk, ha szerencsénk van, akkor a fűben és nem a betonon. Ezesetben jobb, ha görbebottal piszkáljuk arrébb a labdát.A papírsárkány:
- Órák óta tartó egyenletes szélben kiállunk a mező közepére, hogy segítsünk felengedni társunknak a sárkányt. Amikor elengedjük a szerkezetet, az a zsineg, mint rádiusz diktálta köríven az ég felé tör, ám ekkor hirtelen eláll a szél, a sárkány 180 fokos fordulatot tesz, és hegyes felével levágódik a szemünkbe, vagy ha marad annyi időnk, hogy előrehajolva összegömbölyödjünk, akkor a tarkónkra.Élelmiszerek fizikája:
A krémes:
- A krémes az emberiség legrosszabbul megkonstruált találmánya. Két merev, kemény lap között egy végtelen puha, habos anyag, tetején finom por alakú réteggel. Evéskor fogak két, nem pontosan szemben ható erőt fejtenek ki a szilárd burkolólapokra. Azok merevségük folytán nem nyíródnak el, hanem az erőt a krém rétegére továbbítják, ami képtelen felvenni azt, viszkozitása révén könnyedén megcsúszva, tőlünk távolodó mozgással a túloldalon kinyomódik, és az összes a földre esik. (lásd még: hamburger) Közben vagy kilégzést végzünk, és a porcukrot szétfújjuk a szobában, rá a ruhánkra valamint a szemben ülőkre, vagy belélegzünk, és letüdőzzük a finomított szénhidrátot. Időközben a felső szilárd réteg eltörik, orrunk hegyéig gyorsul, ott nekiütődik az orrnak fehér foltot hagyva, amit elfelejtünk letörölni, mielőtt bekopogunk a főnökhöz. Az orrunk csak a lapot állítja meg, a porcukor szemcséi tehetetlenségük folytán továbbhaladnak, egyenesen a szemünkbe, mi pedig reflexből reájuk csukjuk fáradt pillánk koporsófödelét. A krémes ízhatása, élvezeti értéke csökkenti negatív fizikai hatásait, de teljesen nem szünteti meg.A pörkölt:
- Pörköltöt mindig akkor fogyasztunk, amikor fehér póló vagy ing van rajtunk. (lásd még paradicsomos spagetti)A tej:
- A tej 20 percig gond nélkül melegszik, de amikor 0,1 másodpercre kinézünk az ablakon, kifut, és sisteregve habzik az edény majd a tűzhely felületére, hogy oda lekaparhatatlanul ráéghessen.A meggymag:
- A meggymagot kisgyerekek lövik ki mutató-, és hüvelyujjuk közül, de az nem oda megy, ahová céloznak, hanem mindig a merőlegesen álló apu szemébe.
A koktélparadicsom:
- A koktélparadicsomot középen próbáljuk elharapni. A külső héj valahol felreped, és a beltartalom kilövell. A repedés helyétől függően feltakarítunk, ruhát mosunk, orrot fújunk, vagy megfulladunk.A tojás:
- A tojást hiába ütjük oda az edény széléhez, nem reped fel, ellenben az edény leesik az asztalról. Amikor utánakapunk, a tojás összeroppan a kezünkben.
- Ha a tojásokat nem egyenként, külön csészébe törjük, hanem egyenesen az edénybe, akkor az utolsó a záp.A panír (panírozáshoz használt):
- A panír összetevői többnyire liszt, tojás, zsemlemorzsa. Ezekbe mártogatjuk felváltva a panírozandó élelmiszert. Az ujjak és a massza közötti tapadási együttható nagyobb, mint a panírozandó felület és a massza közötti. Ennek köszönhető az a tapasztalati tény, miszerint a célobjektumot sosem sikerül teljesen befedni, ámde ujjaink hegyén pimponglabda nagyságú göbök képződnek. Az asztalra kerülő anyagok mennyisége kb. kétszerese az indulási mennyiségnek.
2006. március 24., péntek
- » Újjászületés
- 21:22 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Csak addig vagy halott, amíg élnek azok, akik ismertek téged.
2006. március 23., csütörtök
- » Lélek
- 8:22 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Lélek
Reggel a buszon egy beszélgetést kellett végighallgatnom. Volt szó gázáremelésről, vasárnap esti lerészegedésről, magyar fociról, politikáról. Idealista lévén hiszek abban, hogy nem csupán a materiális világ létezik, és lényegében meggyőzhetetlen vagyok. Az ilyen semmiség beszélgetéseket hallva viszont sokszor gondolom azt, hogy nem érdemeljük meg az öröklétet. Az a néhány értelmes gondolat, amit a történelem során összekapirgáltunk nem jogosít fel a végtelen életre. Igazából nincs is szükségünk rá.
2006. február 6., hétfő
- » Mindenki tudja
- 8:02 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
- Hát miért nem ment először a kartonozóba, utána a Kovács doktorhoz a felvételi osztályra a leprapapírokért, azzal a leletfeldolgozóba, de nem ahhoz az ablakhoz, hanem a másikhoz, miért kopog, nem látja, hogy ki van írva, tilos kopogni?, majd kijön a nővérke, itt ül másfél órája?, miért nem kopog?, oda kell rohanni, és leadni a papírokat!, nem oda!, üljön le!, ne oda!, mindenki tudja, hová kell ülni!, adja ide a papírt, ne azt!, mindenki tudja melyik papírról van szó!, álljon a vonal mögé!, a másik mögé!, igen, ő soron kívül bejöhetett, mert nyugdíjas és törzsbeteg, akkor vegyen ki szabadnapot!, a háziorvos ideküldte?, nem hiszem el, hazudik!, az elfekvőbe kellett volna mennie!, vigyen fogkefét is!...
2005. november 12., szombat
- » Kakasütés
- 12:11 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Kakasütés
Egy igazán szép néphagyomány.
2005. október 12., szerda
- » Hajlék
- 19:30 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Lebénult néni fából és fóliából összetákolt vityillóban az erdő közepén. A férje kölcsön élelemért ment a nem túl távoli boltba. Feldolgozhatatlan nyomorúság és szegénység. Rossz, füstölgő kályha a sarokban, mocsok, és sebes kezek. Tönkrement életek. A társadalomnak micsoda lelkismeretfurdalása lehet ezekkel az emberekkel kapcsolatban, ha egy ilyen gyönörű költői szót használ ennek az áldatlan állapotnak az elnevezésére, mint a "hajlék". A néni azt kérdezte tőlem: "Vajon a Jóisten miért nem néz le ránk?" A Jóisten szemét egy háromszöggel szokták ábrázolni, benne egy szemmel. Ezért veszi fel a kompozíció éppen ezt a formát.
2005. szeptember 15., csütörtök
- » #17
- 10:57 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Típusok
Alapvetően kétféle ember van: a depressziós és a szánalmas. Eredetileg mindenki depressziós, de akadnak, akik találnak az életükben valami vezérvonalat, egy sínt, ami mentén haladva a depressziót ösztönösen vagy szándékosan el tudják nyomni. Bejárnak a munkahelyükre, onnan haza, tévét néznek, söröznek, takarítanak, rövid-, és hosszú távú terveket szövögetnek, amit a sors mindig meghiúsít, azt hiszik élnek. Ők a szánalmasak. Aztán vannak még az élet szörfösei. Őket nem érdekli semmi. Csak léteznek, és ennek néha még örülnek is. Szörfös csak depressziósból válhat, szánalmasból nagyon ritkán vagy soha. A szélsőséges érzelmeket megélők tudnak csak a mélységek mellett olyan magasra jutni, hogy elérjék a legfelső hullámokat, és azokat meglovagolják. Végül ott vannak még a társadalom egyre nagyobb hányadát képező szánalmas depressziósok is...
2005. szeptember 6., kedd
- » #16
- 8:25 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Erő
Az egyik újság két egymást követő írása volt a beszláni túszdráma évfordulójáról szóló cikk, és a Katrina hurrikán pusztításai. Érdekes, hogy egymás alá kerültek. Ugyanis látok némi hasonlóságot közöttük. Mindkettő arról szól, hogy hatalmas országok hatalmas emberei tehetetlenek. Hiába ők a világ legerőssebbjei, képtelenek bármit is tenni. Pedig "csak" egy iskola, pedig "csak" egy város...
2005. szeptember 5., hétfő
- » #15
- 7:47 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
- Ki nem lesz előbb?
2005. augusztus 27., szombat
- » #14
- 12:53 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
- Lego
- Ha megkapnád az összes részecskét (mind a négyfélét), mit csinálnál velük?
- A véletlenre bíznám őket, hogy ember legyen belőlük. - Lego
2005. augusztus 25., csütörtök
- » #13
- 18:02 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
- Kacatok
Vannak dolgok, amiket őrzünk, és nem merünk kidobni, hátha kelleni fognak. De sosem kellenek majd. Ha mégis úgy döntünk, hogy megválunk tőlük, akkor hamarosan kiderül, hogy szükségünk lenne rájuk, a szemetes azonban már messze jár... Olyan alaptörvénye ez a világnak, mint a gravitáció. - Kacatok
2005. augusztus 17., szerda
- » #12
- 8:17 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Terrorizmus
A terroristák a gyors halál hívei. A McDonald's a lassú halálé.
2005. augusztus 4., csütörtök
- » #11
- 7:33 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
- Statisztika
Van egy jós, amelyik jobb a többinél, ő a Statisztika...
Magyarországon évente kb. 1300 ember hal meg közúti autóbalesetben. Néha több, néha kevesebb, de kb. ennyi. Tavaly is, tavaly előtt is, de ami a leghátborzongatóbb az az, hogy az idén, sőt jövőre is. 1300 ember ül a kanapén otthon, nézi a tévét, és fogalma sincs róla, mi történik vele nemsokára. Bár csökkenő mértékben, de évente kb. 3000 ember lesz öngyilkos. Ez a 3000 ma talán még vidáman sörözik a haverokkal, vagy görögdinnyét vesz a piacon, és nem is sejti a jövőt. A Statisztika viszont tudja. Meglepő pontossággal, előre megjósolhatóan... - Statisztika
2005. július 20., szerda
- » #10
- 7:30 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
2 gyerkőc
Élt egy kissrác úgy 500 évvel, és élt egy másik 40 évvel ezelőtt. Az egyiknek azt tanították, hogy a Föld a világmindenség közepe, és minden kölüle kering. A másiknak azt, hogy a Naprendszer (2) fókuszában a Nap van, és a saját tengelye körül forgó Föld csupán csillagunk egy bolygója. Az egyik nem hitte el amit mondtak neki, és kereste az igazságot, tudós lett, neki köszönhetjük a heliocentrikus világképet. A másik hitt tanárainak, nem kérdőjelezte meg és semmit nem kezdett a tudásával, mert az nem befolyásolta életének menetét. köztisztviselő lett, és autóbalesetben hunyt el 51 évesen.
A tudás önmagában nem tesz sem boldoggá, sem bölccsé, a hit pedig hit marad akkor is, ha igazságot hitetnek el velünk, és azt mi kétely nélkül fogadjuk el. A bizonyosság megöli a gondolkodást; racionálissá a kételkedés tehet.
2005. július 11., hétfő
- » #9
- 23:05 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Rajzaim
Kollégám azt mondta: "Te az a típusú művész vagy, akit 500 év múlva fognak elismerni."
Főnököm azt mondta: "Szívesen kiállítanám a képeidet, de tudod, hogy csak posztumusz kiállításokat szervezek."
Barátnőm édesapja műgyűjtő, úgyhogy szóba sem áll velem.
Azt hiszem karrierem útjában egyetlen dolog áll, mégpedig az, hogy élek...
- » #8
- 8:03 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
csillagösvény
a hétvége idõtlen folyamként hömpölyög el fölöttem. a múlt apró idõmorzsákká forgácsolódik, és szétszóródik az ûrben. minden ami volt szinte elérhetetlen távolba kerül tõlem, és az emlékekért be kell járnom az univerzum zugait, hogy mielõtt az idõ elmém ujjainak résein átszivárogva újra szétfolyik, a pillanatokból összerakhassak eseményeket, amelyek talán nem is velem történtek meg. a jövõ valahol ott van a múlt darabkái között, talán fölmarkolom velük együtt, de ez igazán nem érdekel, a problémák keresése fárasztó és ennek igazságát csak most ismerem föl, de tudom, hogy holnapra átértékelem mindazt, amit értelmem most tisztán, nehézségek nélkül fölfog. értelmet nyernek az értelmetlennek tûnõ dolgok, a fontosak pedig elenyésznek, vérszívó piócaként rátapadnak a zavarodottá vált emberekre, egem pedig békén hagynak, amíg látom valódi lényüket. a jelennek sincsen határozott körvonala, és mint az itatósra csöppentett tinta, szétszalad a világmindenség szálain. óvatosan lépkedek, nehogy testem edényébõl kicsorduljon a szellem, miközben érzem, hogy a lelkem, mint a tea gõze körülleng, érzem az illatát, hagyom szétterjedni az utcán, a téren, ujjongok vele, hogy a test nyûgét levette anélkül hogy felidézné ezernyi létének bármelyikét. minden amit teszek, szokásaim halmaza, ez a felismerés. csodálattal tölt el, hogy hibátlanul gondolkodom, megyek az utcán, eszem, alszom és felébredek. mindez csak azért sikerülhet, mert mindannap ezt csinálom. nem vágok bele olyasmibe, ami nem megszokott. a lehetõségeket valóságként élem meg, teljesen mindegy valóban ott vagyok-e, az emberek kényszerképzetét pedig nem értem, amikor azt hiszik, hogy valahol, valamikor van valami, és nekik ott kell lenniük és akkor. a tér pereme fölhajlik, fejemfölött a valahol messze összezárul, pontnak érzem magam, belül a semmi hallgat, kívül tombol a világ, és csak egy mozdulat, hogy a kifodított ponton kívülre kerüljön a semmi, belülre meg a végtelen. lassan falom fel a csillagokat és a fekete ûrt, de lehet, hogy csak kólát iszom. miközben emésztek, rámborul a csönd.
2005. július 9., szombat
- » #7
- 12:36 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Halál
A halál nem más, mint a korlátozott mennyiségű biomassza, és az evolúciós fejlődéskényszer közötti kompromisszum. Ugyanez a tényző sarkall (2) minket arra, hogy megegyük egymást.
2005. július 5., kedd
- » #6
- 7:15 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Gondolatok
Minden gondolatomat leírtam, elfáradtam. Kiégtem...
Abbahagyom a blogírást.
2005. július 2., szombat
- » #5
- 21:56 | írta: verbeka | még nincsenek kommentek
Kesudió
Tegnapelőtt beletört a bal felső hetesem egy kesudióba.
(terebess.hu)
